Hogy mi az, ami leginkább elszomorít a magyar politikában?
Hogy van Magyarországon egy körömpiszok nagyságú pártocska, amelyik azt hiszi, a tudatlan fröcsögésük megváltja majd a világot és elhozza az erkölcsi Kánaánt a Galaxisba Földre, mely, mint tudjuk lapos, felettünk az ég Mennyország, alattunk a kínaiak Pokol.
Szóval ez a kis pártocska úgy képzeli, hogy ő a vallási villongásaival erkölcsi felfrissülést hoz Gomorába az országba. A kérdés már csak az, hogy kinek és miért van szüksége erre a torz, csernobili mutánsra? Miért emelte maga mellé az amúgy se komplett Narancsvidék ezt a drága kis pártocskát? Miért van bárkinek is szüksége a jó tanácsaira, lobbijára, úgy összességében magára a pártocskára?
Miért terrorizálja a lakosságot, kiáltja ki gonosznak és pokolravalónak az infantilis vallásosságával egy 1,4%-os kis pártocska??? Mi vezetett odáig, hogy ennek a kis pártocskának a diktátorát senki se csapja pofán? Talán az az álszent, sunyi mosoly végre leolvadna az arcáról ennek az álszent koboldnak!
xoxo Maxen
Olvastam a Konzervatoriumon egy blogbejegyzést, amin ismét megrökönyödtek. Nem azon, hogy megint egymásnak feszült a habzó szájú buziverő és a véres szemű melegbarát, inkább azon, hogy a téma megint ugyan az, a vita ismét ugyan a köré a kérdés köré épül fel, hogy a buziság nem normális dolog.
És ez igaz is, a magyar primitív valóságban ez a sokat konstatált megállapítás megállja a helyét; az, aki nincs a többség véleményen, az minimum hülye, de mindenképp a társadalom káros eleme.
Azt már tudjuk, hogy a többség keze mindig a “helyes” irányba mutat, de egy életképes, magát intelligensnek, de minimum nem hülyének tartó közösségben a kisebbség véleményét meghallgatják, talán ötletet merítenek belőle, de legalább kialakul egyfajta párbeszéd, pro és kontra.
A melegekkel kapcsolatban ez máshogy van. Párbeszéd és vita is van, de ez nem éri el az egyszeri embert. A vita pedig olyan hangos szitkozódássá fajul, amiben minden melegellenes fasiszta és minden meleg egy gyógyításra váró kis seggtitán. Ezt a kiabálást viszont már mindenki hallja és senki se akarja elfogadni. Ha a kisebbség ilyen erőszakos, akkor inkább mindenki elfordul tőle, ahogy a többség ezt teszi.
A melegek többségét pedig lefoglalja az, hogy harcoljon a szintén kisebbsegbe tartozó melegellenesekkel, ahelyett, hogy a társadalom többségére összpontosítana, s nekik bizonyítaná be, hogy azért mert valaki másképp gondolkodik, még nem hülye.
Xoxo Maxen
[video]
Hát ez is bekövetkezett, felmondtam a munkahelyemen. Nagyon jól fogadták. Ahogy egyre közeledem Londonhoz, s veszem le magamról az ezzel járó magyarországi terheket, egyre jobban félek.
London már olyan közel van, nekem pedig néha remeg a kezem, ha rá gondolok, hogy fogok ott elindulni. Aztán néha elmosolyodom, hogy csak egy pohár vodkára van szükségem és egy hatalmas bulira.
Komolyra fordítva. Már mindennek utána néztem, a “milyen pay as you go”-t vegyek morfondírozástól egészen a holmim hazaszállításán át a “miből élek kint?” kérdésig mindent számba vettem.
Azt hiszem, túl fogom élni. Megpróbálom, tanulom a nyelvet és erősebb leszek, mint amikor Budapestre költöztem. Imádom Londont, szerelmes vagyok Pupákba, s felkészülök, hogy lesz olyan, amikor helyette is tartanom kell a vállam. Én már hozzászoktam, hogy a családomat 3-6 havonta látogatom meg, a honvágy nem fog legyűrni. A munka, az új környezet az, ami képes lesz megtörni..ha hagyom. De nem fogom hagyni. Tartalmas és jó élet a cél, nem a gyors meggazdagodás. Barátkozni, megkóstolni a nyugati világnézetet.
Hamarosan születésnapom van. Ha nem költözöm ki, egész életemben bánni fogom, mint ahogy bánom azt is, hogy az egyetem alatt nem töltöttem külföldön fél évet, vagy többet.
Úgy gondolom, hogy az embereknek merésznek kell lenniük, s ha úgy érzik, hogy itt az idő, akkor kockáztatni kell. Én most érzem, hogy eljött az idő!
Találkozunk Londonban!
xoxo Maxen
Itt a hosszú hétvége, mi pedig programszervezésbe fogtunk. Irány Szentendre, döntöttük el pár napja, s nyakunkba vettük a HÉV-et. Egyszer már jártunk ott. Igazi kis város. Turistákkal hullámzó főtér a nagyváros szomszédságában. Egy fényes kis kavics a Duna partján.
Szeretem a zöld területeket, a parkokat, a fákat. Szeretem a nagyvárost és a nyüzsgést is, de parkból a fővárosban kevés van. Ezért is volt egy szép nap a mai. A HÉV-es utazás is tetszett. Szentendre pedig a nyugati mediterrán kisvárosokra emlékeztet a piros tetőkkel, a régi, alacsony házakkal. A bájuk és a varázsukba könnyű beleszeretni. Elcsavarja a séta az ember fejét és szerelmet vall a nap sugarainak.
Imádok cukrászda teraszán süteményt enni és beszélgetni, miközben ezernyi ember sétál el mellettem, fényképeznek, beszélnek, s néha a zsibongás, néha a madárcsicsergés a hangosabb.
Aztán a víz, amitől mindig csillog a szemem, mosolygok és ámulok. A Szentendre-Budapest egy órás hajóút fantasztikus volt. A szél, a partról integető emberek mind hozzájárultak a nap sikeréhez. Zöldellő fák, fodrozó hullámok, szél és napsütés.
A Feketeerdő torta a Szamos cukrászdában, majd az ebéd, a hajókirándulás, a fagylaltozás Budapest belvárosában, Pupákkal és egy kedves barátunkkal igazán feledhetetlen élmény. Hiányzott már egy ilyen nap a hétköznapok stressze után. Sok ilyet akarok még átélni!
Szeretem a tavaszt!
xoxo Maxen
[video]
[video]
Olyan élesen húzható meg a határvonal a felvonulást pártoló és ellenző melegek között, hogy az már zavarbaejtően kínos.
Külföldön a pride mást jelent, mint Magyarországon, más időkben indult, más volt a közhangulat. Nem hiszem, hogy helyes feltenni csak a címben szereplő kérdést. Fontos azt is megkérdezni, hogy az elmúlt másfél évtizedben milyen irányba változott a felvonulás, a melegek, a lakosság, a közhangulat, az ellenzők.
1, a lakosság nem sokat változott, még nem történt meg a társadalmi rendszerváltás. Él az a generáció, akiknek a fiatalkoraban a melegeket még üldözték, s a homoszexualitást börtönnel büntették. 2, el is jutottunk a politikához. Ugyan az a politijai elit regnál 22 éve. A szélsőjobb pedig csak fokozza ezt a negatív helyzetet. Hol az új generáció? 3, a közhangulat a gazdasági válsággal és 2006 óta mélyrepülésben. Ilyenkor mindenki az ellenségképet keresi, a melegek pedig erre tökéletesen megfelelnek. 4, az ellenzők. Ők egyértelműen erősödtek, ami a meleg aktivisták hivaja is. Nem elég kiállni, és azt mondani, hogy meleg vagyok. Ennél több kell, és itt nem arra gondolok, hogy melegeknek meleg programokat szerveznek. Kati néninek is el kell juttatni az üzenetet, hogy megértse 8 általánossal.
5, és elérkeztünk a felvonuláshoz, mint a legnagyobb melegellenes performanszhoz. Kinek segít egy olyan pride, amit 2 utcányi kordon és rendőr zár el hermetikusan az Andrássy teljes hosszában, a végén pedig menekülési útvonalak(!!!) vannak?
Néha az az érzésem, hogy ez a szervezők részéről tényleg csak provokáció. Minél jobban hergelni a kordon másik oldalán állókat, mert úgyis ott a kordon és a rendőrség.
Meg lehet bélyegezni, hogy gyáva vagyok, hazugságban élek stb. De nem látom eredményét, a pride visszafejlődött. Már nincsenek annyian, nincs megbotránkoztató megnyilvánulás. Nincs nyitottság se. Ez már csak a megszokásról szól: ne hagyjuk abba, mert ők nyernek. Ennek pedig nincs eredménye.
Egy olyan pride, ahol kordonok között, magukat bátornak tartó (valójában beszari) melegek vonulnak, az nem pride. Lehet szép beszédet mondani és mosolyogni a napsütésben, de amíg ezt csak azok hallják, akik ott állnak, annak sok értelme nincs. Az pedig, hogy legyávázzák a távolmaradókat, az a legnagyobb gusztustalanság. Az embereknek túl sok veszíteni valójuk van, és túl könnyen elveszíthetnek mindent, azért hogy két kordon között azt mondhassák, hogy én ott voltam, vonultam, harcoltam a melegek jogaiért.
Magyarország melegkérdésben közelebb áll Oroszországhoz, mint a Nyugathoz, és ezen nem az évi egyszeri felvonulás változtat, hanem a gazdasági fejlődés, a politika és a tájékozott társadalom. Itt mind a három beteg és erőtlen.
Xoxo Maxen
Mióta Pesten élek, s melegbulikba is eljárok, kialakult bennem egy kép, vagy inkább vélemény a magyar meleg éjszakáról.
Messze az Altetego club viszi a prímet. Azért ez a szórakozóhely, mert a havi egy-két buli igényemet messze ez elégíti ki a leginkább.
Régen nem rajongtam a travishowért, aztán hozzászoktam, majd meg is szerettem. A show más, mint a Glamben volt, van benne élet, humor és játékosság. Dömper komolytalansága jól ellensúlyozza a fellépők komolyságát. Amit nem hiányolnék, az a hátsó sötétszoba. Az ilyen helyektől kiráz a hideg.
A Capellában sose voltam, de nem is megyek, mert sok rosszat hallottam róla, az én szememben az egy cig@nygyűjtő… Az Undergroundról nem ilyen radikális a véleményem, ott egy-két alkalommal voltam még pár évvel ezelőtt. Nekem kicsit összetákolt pincének tűnt.
Más bárról, vagy állandó bulihelyszínről nem tudok. A nem állandók között pedig ott van s Candy, amiről már vagy két éve nem is hallottam, a Liberty, amiben még nem voltam és a Szkafander, ami lehet, hogy már a Candy sorsára jutott.
Amikor elindult a Confetty, nagyon tetszett. Új zene, új arcok, igényes környezetben. Azt gondoltam, az Alteregó klubnak vetélytársa akadt, aki néha, egy-egy este meg is szorongatja az öt éves szórakozóhelyet. De ez az érzés mára gondolat, ahogy a varázs is. A Confettyről kikaptak az újdonságra vágyók, s maradt az Alteregóénál valamivel idősebb korosztály, a húszas harmincas melegek, közelebb a hamadik X-hez. A show sose érdekelt, mert csak egy táncos bemutató. Szép és látványos, de sehogy se illeszkedik a környezetébe. Régen voltam ebben a buliban.
Most feltűnt az új buli, a Garcons. Még nem voltam rajta, félek, hogy ez csak egy újabb Confetty. Amikor valaki unatkozik és úgy gondolja, csinál valami újat, valamit, ami jobb. Kicsit lehet más, de a lényeg ugyan az. Belevágni valamibe, ami nem állandó, kipróbálni és ha nem jön be, abbahagyni. Több állandó helyet Budapest talán el se tudna tartani, időszakos buli pedig csak az újdonság erejével tud robbantani. Ahogy az Alteregónak a Confetty, úgy a Confettynek a Garcons lett a kihívója. Kíváncsi vagyok, ki nyer.
Xoxo Maxen
A mai napon egy nagyon kedves barátomat, akit mindig vidámnak, jó szándékúnak és kedvesnek láttam, ma súlyos vádak érték. Olyan vádak, amiket nem hiszek el, nem tartok helyesnek. Sajnálom és remélem, hogy tisztázni tudja magát, s megkövetik!
És itt van az államfő, akinél nem hit kérdése az, hogy csaló-e vagy sem, hanem tények és kézzelfogható bizonyítékok tanúskodnak róla, hogy csalt. Lopott. Más szellemi tulajdonát saját javára felhasználta.
Hogy jutott ide az ország?
Mindig is úgy gondoltam, hogy 2002 és 2010 között az ország moralitása és a közhangulat is mélyrepülésbe kezdett. Züllünk és zsákutcából zsákutcába fordulunk ebben a globális labirintusban. Szépen elvesztettük a nemzeti büszkeségünket, elvesztettük regionális politikai és -gazdasági előnyünket. És a köztársasági elnök személyében elvesztette az ország a tartását is.
Schmitt Pál, aki csak azért került a Sándor palotába, mert nem sok vizet zavar, s mindent aláír, amit elé tesznek, nem fogja fel, hogy itt nem róla, nem mindenki kedves Palibácsijáról van szó, aki kedélyesen viccelődik a kamerába és nagypapa módjára kedveskedik a hallgatóságnak. Itt bizony egy állam első számú emberéről van szó, arról az emberről, aki beiktatásakor morális megújulást hirdetett. Olyan új irányt vázolt fel, ami következetesen épül fel és megkérdőjelezhetetlen, mind politikailag, mind erkölcsileg.
Az én szememben most két ember ég ugyan azon a máglyán. Egyikük magas tisztséget tölt be, bebizonyosodott, hogy csalt, elvették a doktoriját, mégse képes beismerni, hogy alkalmatlan a posztjára. A másik oldalon pedig egy kedves ismerősöm, akire nem tudják bizonyítani, amivel vádolják. Előbbi nevetgél, viccelődik és reméli, hogy 2 hét múlva már senki se emlékszik a csalásra, utóbbi pedig sír és reméli, hogy legalább a nevét tisztázni tudja.
Igazságtalan ez a világ. Hazug és igazságtalan. Azt mondják, mi vagyunk a fiatalok, akik majd jobbá teszik. Én inkább azt látom, hogy a hatalomba bebetonozott szarháziak, legyenek azok amerikai üzletemberek, kínai kommunisták, vagy egy tolvaj, magyar köztársasági elnök, elérhetetlenek, akikben nincs felelősségtudat, akik nem hagyják, hogy építsünk, mert képtelenek félreállni.
xoxo Maxen
[video]
Megtörtént az elhatározás, februárban döntöttünk, kiköltözünk Londonba.
Úgy egy hónapja felmondtuk az albérletet, szoltunk Gerynek is. Június 1-én au revoire Budapest.
Tudom, hogy nehéz lesz és az irodai munkák után próbára tesz majd a mosogatós fiú szerep, a “white nigger” jelző, amivel a kelet-európaiakat megbélyegzik, de nem bánom, mert Magyarországon sose fogok drasztikusan többet keresni, a mostani fizetesemet pedig felelem, és már a tartalékaimat is kezdem csipegetni. És ha vissza kell jönnöm? Az elmúlt három évben nem értem el semmit, szakmailag nem fejlődtem, nem tanultam idegen nyelvet, ezt pedig nem nehéz feladni, s nem lesz nehéz a nulláról folytatni. Ráadásul a közhangulat is egyre mostohább mélységekbe süllyed.
Londonban van egy lehetőségem, angulul tanulni, feltörni legalább olyan szintre, mint amilyenen most vagyok. Aztán talán tovább állni más orszagba, kontinensre.
Nagyon félek, életemben nem féltem még ennyire. Két hónap és már külföldön vagyok. Mindennek utána olvastam, rengeteg hasznos tanácsot és tapasztalatot találtam a neten. Mindent megteszek, hogy jól érezzem magam és beilleszkedjek, mert hosszú távú terveim vannak.
Úgy érzem, az életem elérkezett egy új mérföldkőhöz, s ez már egy sokkal nagyobb falat lesz, mint vidékről elköltözni Budapestre.
Xoxo Maxen
Ma megnéztem Az éhezők viadalat. Hihetetlenül tetszett, nagyon jók voltak a színészek is! Nagyon jó film lett belőle, várom a folytatást!
Xoxo Maxen
[video]
Mozogni fontos, így hát elmentem kondizni, enni fontos, így hát megettem egy egész pizzát, pihenni fontos, így hát az ágyban fekszem, szeretni fontos, igy hát megcsokoltam a szerelmemet =)